Kosár megtekintése

Telefon: 06-70 338-0787, 06-30 326-8025

BioBoltos kedveli

A kosarának tartalma:
jelenleg üres

Érzelmeink a hormonok nyelvén

Aki hormonális problémával küzd, érdemes az érzelmi és fizikai síkon zajló dolgok összefüggéseit megismerni.

A ciklus, a hormonok, az érzelmek

Hiába az információs társadalom, a nők legalább fele még mindig csak a menstruációs napjait értelmezi ciklusként. Határozzuk meg ezért az elején, hogy a ciklusunk az az élettani körfolyamat, mely a menstruáció első napjától a következő menstruáció első napjáig tart.

 

Az ösztrogénről

Ahogy azt a hormon-egyensúly ismertetésénél olvashattuk, az ösztrogén az elsőszámú női nemi hormon. A férfi testben is megtalálható, de alapvetően mégis a nőkhöz kötjük. 

A ciklus első felében van jelen, a 6. és a 12-13. nap között a méhnyálkahártya megújulásában, felépítésében vesz részt. A vérkeringésen keresztül jut el a nyálkahártyáig. Mint egy növény, amely új gyökeret hoz, az ösztrogén hatására új vérerek képződnek és nőnek bele a méhnyálkahártyába, s a nyálkamirigyek újra elkezdenek növekedni. Az ösztrogénkoncentráció a peteérés idejére éri a csúcsát.

Az ösztrogén hívószavai, ahogy a neve is mutatja (ösztro: a női emlős termékeny időszaka + gén: generálni) alapvetően a szaporítás, generálás, ingerlés, kiterjedés lehetnének.

Mi történik mindeközben kedélyállapotunkkal, teljesítményünkkel, hangulatunkkal?

Ha figyeljük magunkat, ezek is a csúcson vannak. Az anyatermészet okos: pontosan tudja, hogy ha szaporodásra akarja bírni az embereket, ahhoz kedvet kell csinálni. A haj és a bőr ragyog, a nemi szervek vérellátása jobb. Ha egyensúlyban vagyunk, logikus, hogy a természet rendje szerint testünk megtermékenyülésre rendezkedik be, ilyenkor leszünk vággyal, erőtől teliek, élénk érdeklődésűek.

Nagyon leegyszerűsítve tehát azt figyelhetjük meg, hogy az ösztrogén, mint nőcis hormon eljuttat minket a csúcsra. Pozitív értelemben ez az érzelmi felfokozottság jó.

Nézzük a progeszteron tulajdonságait

A köztudatban a progeszteron = terhességi hormon(gestacio: terhesség + pro: valamiért), és egy nyolcadikos biológia tananyagra hagyatkozó nő ennél nem kell, hogy többet tudjon róla. Pedig árnyaltabb a kép, ha a progeszteront nem csak így fogjuk fel, hanem mint az ösztrogén ellensúlyozóját, nyugtató hatású, megtartó, fájdalomcsillapító hormont.

Nézzük tovább, hogyan folytatódik a ciklus: Luteális vagy sárgatest szakasz

Egy 28 napos ciklust alapul véve a luteális szakasz a 14. naptól indul a tüszőrepedés után, s röviddel a következő menstruáció előtt, a 28. napon végződik.

Itt jön a jól kitalált program: mielőtt az ösztrogénszint az egekig érne, ovulációkor egyik pillanatról a másikra a progeszteron koncentráció 200-300-szorosára változik, az ösztrogénhez viszonyítva. Azaz a progeszteron átveszi az irányítást!

Ez a mennyiségű progeszteron fogja napról napra a méhnyálkahártyát megfelelő minőségűvé tenni egy esetleges beágyazódáshoz: azaz a méhnyálkahártya mirigyeit különböző anyagok kiválasztására készteti, s a mirigyek tovább növekedésével a nyálkahártya átépül. (Amennyiben bekövetkezik a terhesség, az embrió az első hetekben ebből fog táplálkozni.)

Ugyanakkor ez a progeszteron mennyiség küldi azt az üzenetet az agyalapi mirigynek(hipofízis), hogy nem kell további ovuláció.

Láthatjuk, hogy a progeszteron ellensúlyozta az ösztrogént. Ő a csillapító, nyugtató, minőségjavító hormonunk, hogy egyensúlyban legyünk. Ha a progeszteron nem érkezik, a ciklus végére amúgy is csökkenő hormonszint megint az ösztrogén javára fog elbilleni (ösztrogéndominancia), és az érzelmi skála másik végén tapasztalhatjuk a felfokozott érzelmi állapotot. Ingerlékenység, a túlérzékenység tartozik a túltengő ösztrogénes állapothoz, a progeszteronhiány következtében nehezen leváló nyálkahártya miatt pedig a szervezet válasza, a görcsök.

A hormonális egyensúlytalanságnak számos külső, fizikai oka lehet, mint a xeno-ösztrogén hatás, a fogamzásgátlók használatának utóhatása, tápanyaghiány, D-vitamin hiány stb. - ezekről részletes információ található az oldalon. Ezek az okok gyakran jelentkeznek kombinációban, illetve kölcsönösen erősítik egymást, de tudjuk, hogy minden betegség egyénfüggő, nem betegszik meg mindenki a környezeti ártalmak miatt.

Kiemelendő tényező a krónikus stressz. A stressznek is van hormonja, a kortizol. A kortizol irányítja azokat az életfolyamatokat, amik átsegítenek minket az adott szituáción, vagyis kortizol nélkül nem élnénk túl a stresszt!

Létfontosságú feladatai stresszhelyzetben:

    Szabályozza a vérnyomást és a kardiovaszkuláris funkciókat
    Szabályozza az inzulin- és a glükózszintet
    Immunfunkciókra hat
    Reagál a gyulladásokra, csillapítja azokat
    Szabályozza az anyagcserét

Tegyük fel hogy stresszben vagyunk, és ez a stressz tartós és kezeletlen. Élettanilag ennek az a következménye, hogy a kortizolt termelő mellékvesék kifáradnak (A mellékvesefáradtság gyakori tünete az arcot keretező vagy foltokban megjelenő barnás elszíneződés) és nem tudnak elegendő hormont stressz-és gyulladáscsökkentés céljából előállítani. A szervezet máshonnan igyekszik azt pótolni. Mivel a hormonok fontossági sorrendjét tekintve a kortizol a szervezet számára a túlélést jelenti, "kortizol-nagyfogyasztásnál" a progeszteron egy részét áldozza fel, hogy a mellékvese nem kielégítő termelését támogassa, képes a progeszteront kortizollá konvertálni!

Ennek az alapvető összefüggésnek az ismeretében érthető, hogy ha az életbenmaradásról van szó, a szervezetünk nem tudja figyelembe venni, hogy a megtermelt progeszteronra az egészséges ciklus fenntartásához is szükség van, és akár a teljes mennyiséget a stresszkezelésre veti be. Mi pedig lehet, hogy mindezt már csak az ösztrogén és a progeszteron egyensúlyának felborulásakor, mint ösztrogéndominanciás tünetet érzékeljük.

Egy ciklus alatt is tapasztalhatjuk, hogy lelki állapotunk és hormonjaink kéz a kézben járnak. Nagyon leegyszerűsítve bármilyen hormonális betegségnél megfigyelhető az a tendencia, hogy a hormon követi a hozzá tartozó kedélyállapotot. Ösztrogénszint emelkedésnél valami "elszabadul" bennünk, stimulálódik, serken osztódik, halmozódik, progeszteron hatásra kiegyenlítődik, csillapodik, ellensúlyozódik.

Ami ezt meghiúsítja, az sok esetben a stressz.

Nem csak úgy általában stresszes életet élünk, körbevesz minket a mindenhonnan áradó vágykeltés is, a reklámoktól a bevásárlóközpontok kínálatáig, a normális család élet utáni vágyakozástól a sikeres, jómódú nő kötelességrendszeréig mindenféle stresszfaktorral találkozhatunk. Megmondják, milyen a jó nő, milyen autóban utazik, hol nyaral, mit dolgozik, milyen ételt eszik, milyen bútorok között él, milyen illatot használ, milyen férfire lenne szüksége. Ha ezekből kikerültünk, de még mindig hiányzik valami, megmondják ugyanezt wellnesben, bióban, környezettudatosan.

Ha minden egy célt szolgál: a fogyasztói társadalom célját, a pénzköltést, akkor azt a pénzt meg kell keresni, hogy tovább hajszolhassuk a vágyainkat, és növelhessük az igényeinket. De a pénzért dolgozni kell, méghozzá keményen. A munkánk gyakran mozgásszegény, monoton, esetleg túlhajszolt. Idegileg kimerítő, rengeteg az értelmetlen szabály, a bürokrácia...

Ejtsünk pár szót a stressz és a hormonális vezérlés kapcsolatáról is:
A hipotalamusról azt tanultuk, hogy rendkívüli szerepet játszik az érzelmek és a motiváció területén. Szabályozza az evést, ivást, szexuális viselkedést. Szabályozza a belső elválasztású mirigyek működését. (bár az ábra angol nyelvű, nem nehéz felfedezni a hipothalamus - hipofízis - FSH, LH -> ovuláció kapcsolatot)

A hipofízis (agyalapi mirigy) szintén irányító szerepet tölt be. Ő gondoskodik a ciklus működéséhez elengedhetetlen tüszőérlelő hormonról (TSH) és a sárgatest-azaz luteinizáló hormonról (LH).

Ha a rendszer működését nézzük, ez az irányítás fogalomköre.

Ugyanakkor a nőknek általában természetükből fakadóan kisebb, illetve más jellegű a stressztűrő képessége, mint a férfiaké. Jó dolog a kivívott szabadság, de ebből fakadóan gyakran akaratlanul irányítaniuk kell olyan dolgokat is, ami természetükből fakadóan nem testhezálló feladat.
Ezeknek a modern követelményeknek így megfelelni szinte lehetetlen, és előbb utóbb testünk ezt jelezni fogja.

A stresszel együtt emlegetik a szív-és érrendszeri betegségeket, az immunrendszert, de az endokrin rendszert még nem igen. Pedig hogyan irányíthatnám (hipothalamus - hipofízis) jól a hormonális vezérlést, ha úgy érzem, nem is én irányítok, vagy teher az irányítás?

Más szempontból általánossá vált, hogy a serdülő lányokként fogamzásgátlóval kezdjük "pályafutásukat". Kényelem, bizonság, bőrproblémák, kiszámíthatóság stb. miatt kézenfekvőnek tűnik, de gondot okozhat akkor, mikor a tablettát elhagyva az ellustult hormonrendszerünk nehezen talál magára, hogy a lehetséges mellékhatásokat ne is említsük. Másrészt, ha erre és a megvonásos vérzésre alapozunk, hogyan is ismerhetnénk meg természetes ciklusműködésünket? Úgy is mondhatnánk, hogy egy fontos részünk felett veszítjük el az irányítást.

Nagyon sokat tehetünk egészségünkért, ha hormonrendszerünket nem valamilyen tőlünk független rendszerként fogjuk fel. Minden stresszoldó technika, minden friss levegőn eltöltött perc, minden megbeszélt probléma, minden önismereti módszer egy lépéssel közelebb vihet minket a kifelé is ható belső egyensúlyhoz. Egészen biztos, hogy hormonjaink követni fognak minket ezen az úton, mert hormonrendszerünk egészsége belső lelki egyensúlyunkat és önismeretünkből fakadó erőnket tükrözi, és fordítva, testünk tartalékol nekünk, és átsegít a nehéz helyzeteken.

Bejelentkezés | Még nem regisztrált? Tegye meg | Elfelejtett jelszó